Fél Órás Fántázi, avagy mennyi szánalmas gondolat fér egy ember elméjébe. :D

- Üdv! Bárki is vagy aki ezt olvassa, meg kell tudnod, hogy ez a Fél Órás Fántázi. Elég gyenge koncepció, abból áll, hogy fél órán keresztül írok, csak párbeszédeket, minden más rád van bízva.
- Tényleg gyenge.
- Ja.

- Ők ketten itt a társaim. István a délvidékekről származó Dühöngő kasztba született feka harczos, és Illuminala, az alkoholproblémákkal küszködő elf papnő, aki Lustiát, a kéjek istennőjét szolgálja. Rendületlenül. És jól.

- Jaaa.
- Nem kértem ingyen reklámot fiúk.
- Én volnék a többkasztú norvég beütéssel rendelkező mágus-tolvaj-íjász-druida-lovag, mivel költségvetésünkből több karakterre nem tellett, és ugyebár ilyeneknek is kell lennie. Vagy mi a szösz. Mármint az állandó szereplők tárgykörét érintve.
- Túl…erős.
- Inkább csak túl bugyuta. Mintha egy 11 éves gyerek találta volna ki, aki „csakazértis” „űberfaja” karakterrel akar lenni, közben észre sem veszi, hogy egy dolgot mindenképp elveszít. A játékélményt. Meg úgy egyálltalán. Cöhh.
- Mikor ittál utoljára?
- Mert?
- Túl tiszta gondolat volt.
- Ja bocs. Glup.
- Máris jobb.

- ÖÖöööhh. Unatkozom.
- Sejtettem István. Akkorhát, talán kezdjünk el kalandozni.

- Fáradt vagyok.
- Mi?
- Pihenjünk. Verj tábort, rakj tüzet. Tudod, amit a férfiak csinálni szoktak.
- Még el sem indultunk.
- De most ittam le magam. A te kérésedre.
- Értem. István, kérlek hozz fát.

- WHÁÁÁÁÁÁRSWUSSSPUUUFFFFFF!
- Azt kértem hozz fát, nem azt, hogy mészárolj le egy fát.
- István csinál. Van fa.
- Jogos. Sigh.

- Ott jön egy szekér.
- Biztos csak parasztok.
- Ja.

- Ezek tényleg csak parasztok.

- NYÁÁÁÁ! MENEKÜLJÜNK!

- WHHÁÁÁÁÁÁÁRSWUSSSWUSSSWUSSSWUSS.
- Blöehhh.
- Árghööö.
- Ö!
- …!

- Miért?
- Mit?
- Miért mészárol le valaki egy szekérre való parasztot?
- Az előbb mondta, hogy unatkozik. Ettől felfordult a gyomrom. Túl sok a bél. Most hagyjatok…
- Ő szólni jól. Én unatkozni. Ők védekezni. Jobb mint fa.

- Kellett nekem ezekkel össze állni.
- Köhh. Akkor miért álltál velünk össze?
- Valakiknek csak kell szerepelniük ebben nem?
- De miért mi, ha nem vagy velünk megelégedve?
- Tényleg, miért is?

Bocs srácok, most csak ti jutottak eszembe. Volt rá két percem.

- Igaz. Az-az átkozott fél óra.
- Mit csinálunk a hullákkal?
- LOOT!
- Hová süllyedtünk. Kételkedem benne, hogy bármi használható maradt volna, amit elvehetnénk a hulláktól. Te még azt a szerencsétlen szekeret is apró építőkockákká aprítottad, amilyenekkel kiskorában játszott az írónk.
- Kar…Láb…kar…fej. FEJ! Teszem bele tarisznya, később zsugorít.
- BLÖÖÖÖEHHH!

- Itt ér véget első csodálatos kalandunk. Amennyiben szeretnéd tudni, hogy folytatódik utunk, kérlek hagyj egy kommentet a fácsén kirakott link alá. Már ha olvastad olyan sokáig ezt, hogy eljuss idáig. A trió mára búcsúzik.