Ma este lehetőségem lett volna jól éreznem magam, mégsem tudtam. Hetek, hónapok telnek el, és azt veszem észre, képtelen vagyok együdt lenni azokkal, akikkel még szívesen is lennék. Szánalmas, béna, szar dolog.
Vezessük le szépen a dolgot:
Életkedv, használhatatlanság, lépésképtelenség okai:
1. Hosszú évek folyamán történő folytonos sikertelenség, az élet összes területén, legyen szó személyes kapcsolatokról, vagy az élethez szükséges hivatalos tényezőkről, mint tanulás, munka...
2. Hibás döntések hozatala: Kezdve az anyámmal való kapcsolatmegbontástól saját indíttatásra, a tanulmányaimba való beleszarással, apámék kéréseinek ignorálásáig az itthoni dolgokban. A következmények gyanítom egyértelműek.
3. A túllépésre való képtelenség. Érjen bármi, történjen bármi...ha találok valamit, és az a szívemhez nő, elveszítenem iszonyatos, és hosszan tartó kínt okoz esetemben. Nálam nincsen rövid, nincsen gyors...mindent abszolút logikusan élek meg, épp így a fent leírtak összességét is. Nem találok kiutat, ezálltak még több hibát követek el, még kevesebb dolgot élek meg, még több mindent vesztek el.
Húsz évesen kevesebb tapasztalattal, és élménnyel rendelkezem, mint a nálam 4-5 évvel fiatalabbak...de még mennyire...ez megint csak egy olyan gondolat, ami a mélybe húz le folyamatosan, és ezen már kétségbevonhatatlanul nem tudok változtatni.
Egész egyszerűen én már nem tudok többet írni.
Ha valaki olvassa ennek a szar embernek dolgait...könyörgöm...valaki segítsen. Bármiképp. Könyörgöm!
2010. november 13., szombat
2010. november 7., vasárnap
Statement of my youth.
Hamarosan húsz éves leszek.
Nem ezzel az élettapasztalattal, nem ezen állapotban, és helyzetben kéne legyek.
Oly sok minden átsiklott a kezeim között, oly sok mindenben nem volt részem, pedig csak azokat a dolgokat akartam, ami mindenki másnak is eredő lehetősége, és szüksége.
Itt állok majdnem húsz évesen. Nem, nem mondhatom azt, hogy bírnám a várakozást. Várakozás, felőlem úgy értitek félre, ahogy csak akarjátok. Nem volt részem dicsőségben, de nincs is rá szükségem. Nem voltam kiemelkedő a többiek közül sőt, de nem is akartam sosem az lenni. Csak arra a dologra volt szükségem mindíg is, ami az előbb említett kettőn kívül még sok dolog felett állt. Számítani valakinek, aki nekem is számít.
Barátság...feleszeretet...nagyon hamar rájöttem, hogy ezek nem csillapíthatják azon szomjamat, ami az én szükségem. Nem a szex hajt. A szenvedély igen. Nem a kaland hajt. A kitartás és "munka" igen. Nem akarom, hogy mások belenyáladzanak az életembe. Békében akarom kiélni lényemet. De nincs senki. Ha nincs senki, nincs erő. Ha nincs erő, nincs munka. Ha nincs munka, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, elbuktam, és tönkretettem a jövőmet. Ez az életem képlete, egy szekvenciálisan erősödő folyamat, mely spirál formájában halad kívülről befelé, és táplálkozik az újabb és újabb..."bukásokból". Ha nem számítok senkinek, az életem rombadől. Néha felmerül bennem a kérdés, vajon tudna-e valaki olyan "számítást érezni irányomban", mint amit én éreznék, ha lehetőséget kapnék rá.
Lazítás...kalandok...könnyedség. Nagyon "jól" hangzik, nagyon sok mindent meg lehet gondolom élni álltala. De minek megélni olyasvalamit, amit megtapasztaltam már mások álltal? Nekem nem áll szándékomban Tudatosan úgy cselekedni, úgy viselkedni másokkal, melyek álltal mind én többet árthatnék, mind nekem többet árthatnának. Mert azt el akarom kerülni. Ha az előbbi kritériumnak megfelelően sikerülne is elérnem valamit, még akkor is ott a lehetősége annak, hogy történik valami. De nem a részemről, ha komolyan veszek valamit! Ha a tőlem telhető legtöbbet adom, akkor nem igazán követhetek el döntő hibát. Fáradt vagyok. Peregnek a hetek, hónapok...és nem lelem az életet, melyet élnem kéne. Pedig iszonyatos nagy szükségem lenne arra, hogy éljem az életem. Amíg ez hiányzik, másnak sem tudok megfelelni sajnos.
Nem ezzel az élettapasztalattal, nem ezen állapotban, és helyzetben kéne legyek.
Oly sok minden átsiklott a kezeim között, oly sok mindenben nem volt részem, pedig csak azokat a dolgokat akartam, ami mindenki másnak is eredő lehetősége, és szüksége.
Itt állok majdnem húsz évesen. Nem, nem mondhatom azt, hogy bírnám a várakozást. Várakozás, felőlem úgy értitek félre, ahogy csak akarjátok. Nem volt részem dicsőségben, de nincs is rá szükségem. Nem voltam kiemelkedő a többiek közül sőt, de nem is akartam sosem az lenni. Csak arra a dologra volt szükségem mindíg is, ami az előbb említett kettőn kívül még sok dolog felett állt. Számítani valakinek, aki nekem is számít.
Barátság...feleszeretet...nagyon hamar rájöttem, hogy ezek nem csillapíthatják azon szomjamat, ami az én szükségem. Nem a szex hajt. A szenvedély igen. Nem a kaland hajt. A kitartás és "munka" igen. Nem akarom, hogy mások belenyáladzanak az életembe. Békében akarom kiélni lényemet. De nincs senki. Ha nincs senki, nincs erő. Ha nincs erő, nincs munka. Ha nincs munka, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, elbuktam, és tönkretettem a jövőmet. Ez az életem képlete, egy szekvenciálisan erősödő folyamat, mely spirál formájában halad kívülről befelé, és táplálkozik az újabb és újabb..."bukásokból". Ha nem számítok senkinek, az életem rombadől. Néha felmerül bennem a kérdés, vajon tudna-e valaki olyan "számítást érezni irányomban", mint amit én éreznék, ha lehetőséget kapnék rá.
Lazítás...kalandok...könnyedség. Nagyon "jól" hangzik, nagyon sok mindent meg lehet gondolom élni álltala. De minek megélni olyasvalamit, amit megtapasztaltam már mások álltal? Nekem nem áll szándékomban Tudatosan úgy cselekedni, úgy viselkedni másokkal, melyek álltal mind én többet árthatnék, mind nekem többet árthatnának. Mert azt el akarom kerülni. Ha az előbbi kritériumnak megfelelően sikerülne is elérnem valamit, még akkor is ott a lehetősége annak, hogy történik valami. De nem a részemről, ha komolyan veszek valamit! Ha a tőlem telhető legtöbbet adom, akkor nem igazán követhetek el döntő hibát. Fáradt vagyok. Peregnek a hetek, hónapok...és nem lelem az életet, melyet élnem kéne. Pedig iszonyatos nagy szükségem lenne arra, hogy éljem az életem. Amíg ez hiányzik, másnak sem tudok megfelelni sajnos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)