Ma este lehetőségem lett volna jól éreznem magam, mégsem tudtam. Hetek, hónapok telnek el, és azt veszem észre, képtelen vagyok együdt lenni azokkal, akikkel még szívesen is lennék. Szánalmas, béna, szar dolog.
Vezessük le szépen a dolgot:
Életkedv, használhatatlanság, lépésképtelenség okai:
1. Hosszú évek folyamán történő folytonos sikertelenség, az élet összes területén, legyen szó személyes kapcsolatokról, vagy az élethez szükséges hivatalos tényezőkről, mint tanulás, munka...
2. Hibás döntések hozatala: Kezdve az anyámmal való kapcsolatmegbontástól saját indíttatásra, a tanulmányaimba való beleszarással, apámék kéréseinek ignorálásáig az itthoni dolgokban. A következmények gyanítom egyértelműek.
3. A túllépésre való képtelenség. Érjen bármi, történjen bármi...ha találok valamit, és az a szívemhez nő, elveszítenem iszonyatos, és hosszan tartó kínt okoz esetemben. Nálam nincsen rövid, nincsen gyors...mindent abszolút logikusan élek meg, épp így a fent leírtak összességét is. Nem találok kiutat, ezálltak még több hibát követek el, még kevesebb dolgot élek meg, még több mindent vesztek el.
Húsz évesen kevesebb tapasztalattal, és élménnyel rendelkezem, mint a nálam 4-5 évvel fiatalabbak...de még mennyire...ez megint csak egy olyan gondolat, ami a mélybe húz le folyamatosan, és ezen már kétségbevonhatatlanul nem tudok változtatni.
Egész egyszerűen én már nem tudok többet írni.
Ha valaki olvassa ennek a szar embernek dolgait...könyörgöm...valaki segítsen. Bármiképp. Könyörgöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése