Egy év tanulóleckéje

Eljött a pillanat, amikor pontot kell tennem egy túl hosszúra nyúlt, kiismerhetetlen kapcsolatom végére. Vagy kapok válaszokat, és Talán, hangsúlyozom Talán Személyes Kapcsolat válhat belőle, vagy nemes egyszerűséggel el kell szakítani a szálat, mert jelenlegi állapota szemlátomást üres, és jellegtelen.

Életem eddigi legnehezebb szakasza az elmúlt másfél év, és egyre csak húzódik. Olyan gondok szakadtak nyakamba, melyek mellett egyetlen dolog tudott volna egy kis megkönnyebbülést hozni: Egy kitartó párkapcsolat.
Sajnos "rossz" embert választottam erre, "néztem ki" magamnak. Persze nem teljesen lenne rossz választás, elvégre ha nem akarna hosszú távú, kitartó kapcsolatot az élet nehézségei közötti aktív felfrissülés gyanánt, akkor nem közeledtem volna felé. Minden más szempontból viszont érdemtelenné tette magát hozzám. Ráadásul kihat a jövőbeli hozzáállásomra mindaz, amit mellette átéltem. Kemény tanulóleckét adott. És gyanítom nem fogja sosem megérteni, miért fogok úgy állni hozzá mától, ahogyan.

Kezdjük ott a dolgot, hogy túl sok elvvel élek. Ez baj, behatárol, ráadásul hajlamossá válok áthárítani azokat másokra, a "kapcsolataimra". A minap rájöttem, hogy az amit én adnék egy párkapcsolatban nem "jó", hanem alapvető. Sajnos túlságosan belelovaltam magam abba, hogy a bennem megjelenő hozzáállás ezekhez az ügyekben, egy "jó" hozzáállás. Pedig teljesen alapvető dolog a hűség, a pár mellett való kitartás, és a kapcsolatért való tettrekészség. Ebben nincsen semmiféle elvszerűség, ösztöni beállítottság, melyet legfeljebb gyarló emberi viselkedéssel lehet felül, azaz alul írni.

Amit nem fogok sosem megérteni, a velem szemben tanúsított hihetetlen mértékű ellenállása, távolságtartása, és hogy képtelen olyan félként kezelni, aki méltó arra, hogy ismerje őt, és valami tartalmasban lehessen részünk. Talán csak csúnya vagyok neki. Talán az elvszerű beállítottságom riasztotta vissza. Újabb olyan dolog, amire valószínűleg sosem fogok Tőle egyértelmű, tiszta, és őszinte választ kapni.
És ha már ennél a pontnál járunk: Ha már nem akar tőlem semmit, ha annyi mindent Nem Akar Megosztani Velem Magáról, akkor miért pont csak arról tudott áradozni Nekem, akiről Tudta hogy vele egy kitartó kapcsolatot szeretne, hogy milyen egyéb kavarásokat tervez? Meg nem fogom érteni, miért kell Ezt Tennie...Persze nem várhatom el senkitől, hogy elfogadásra kerüljön egy olyan lehetőség, amit gyakorlatilag felkínálok. Mint állította magáról, ő könyörtelenül bánik az emberekkel, és a maga érdekeit nézi. Blablabla.
Csak kívánni tudom, hogy ilyen elutasító magatartással azokkal szemben, akiknek esetleg a szeme előtt Ő helyezkedne el, és akik szemében Nem Csak Egy Lehetőség Lenne Dugásra, találjon magának egy kitartó párt, akit képes lehet "megtartani" magának. Aki mellett nem kell félnie rövid távú csalatkozástól, vagy hogy másvalami eltereli Róla a figyelmet, vagy meg ne akarják változtatni mentalitásában.

Annyi mindent megéltem mellette, és annyi mindent nem éltem meg valójában vele. Azt hinném, hogy ismerem az "együtt" töltött idő folyamán, amit mellette töltöttem privát, és közösségi szinten. Sajnos nem így van, mert valótlan dolgokat állított, elferdítetteket, és teljesség nélkülieket magáról, vagy letagadja, meghazudtolja azokat a dolgokat, amiket mond. Volt olyan nálam régebbi, közelebbi "barátja", aki azt mondta nekem, hogy Én Sokkal Jobban Ismerem Őt, mint ő azt valaha is remélheti. Én több energiát töltöttem bele, idő tényezőben viszont valószínűleg kevesebbet, és mégis. Akkor kik a barátai, ha engem még annak sem tekint? Hol kezdődik, és hol végződik nála személyesség ügyében a barátság? Mert az még csak barátság sem, amit irányomban tanúsít...

És most jöjjön az, Nekem Mit Kell Most Lépnem:
- Elveim kiirtása, ösztön alapúbb kapcsolatkezelés, illetve kapcsolatteremtés.
- Elvárások kiirtása, csalódások elkerülése végett, és kapcsolatteremtésre való esélyadás gyanánt.
- Emberek kedvem szerinti rostálása, nem előre meghatározott személyiségformák hajkurászása.
- Felkészültség minden eshetőségre.
- Kapcsolatbéli alaphozzáállás fent tartása.

Ormosi Zoltán voltam, és ezzel lehetőségem szerint lezárok egy fejezetet az életemben, vagy módot kapok rá, hogy Elkezdjem azt. Csak arra lennék kíváncsi, neki mi szerepel élete történetében a nevem alatt...egy valamit biztosra veszek: Kevesebb, és velősebb. :-)