Fél Órás Fántázi! Epizód kettő.

Fél Órás Fántázi! Epizód kettő.

Illuminala, István, és Sir MerBjörnVaxTickyt(Kinek nevét csak most tudtad meg, és ezentúl csak úgy fogunk utalni rá: Sörbet) kalandjainak várva várt…kezdete.

- Mi dolgod van neked azon túl, hogy gazdag embereket fejel meg a tested áruba bocsátásával?
- Némileg leegyszerűsíted a dolgot. Ez egy teljes mértékben elfogadott eljárás a nemesi házak között. Ha valakinek nem tetszik valaki más pofája, akkor felbéreli Lustia egy papnőjét, aki készségesen ellátja a megbízásokat. Megfelelő mennyiségű szex rabszolga fejében természetesen.
- Ezek szerint, neked van egy háremed férfiakból?
- Ugyan dehogy. Mi lányok tudod összetartunk. Neveltetésünk során nem sok férfit láttunk, hogy kiéhezve kezdjük meg szolgálatainkat. Addig meg ott voltunk mi…
- Oké felfogtam. Nehezen múlnak a régi szokások mi?
- Én má taknyosként is sápadt bőrűek szemeit gyűjtögettem. Megnőttem, má nagy a tarisznyám is, beléjefér a fejük is, mint ez itten ez, amit hozok itt, ebben ni, megnézed?
- Most kivételesen nem élnék a lehetőséggel.

- A cifra nyelved járását vigye el a Krokniczhuplaphner.
- Isten ments, hogy felbukkanjon itt egy olyan. Borsódzik a hátam, már csak ha a neve eszembe jut pontosan. Nem mindig sikerül mondjuk. Olyankor elmarad a borsódzás is.

- Ez egy ritka gyenge klisé volt ugye tudod?

Tudom.

- Jó. Próbáld kerülni őket. Nem tesz jót az olvasottságnak,*Glup* ha lerágott*Glup*…szövegeket nyomatsz. Huhh. Még egy ilyen lőrét. Te István, ez nem a tiéd véletlenül?
- Há te iszod az én anyám készítette erjesztett tevenyálam? Kezed le róla asszony, most meg mi a bélgáz támadt beléd?
- Teve…
- …Nyál. A Mélyen Sötét Urak perforálják lelked papnő.
- KÖHHH…KRRRRKKKKHPHÜ! EMMEGMILYEN KÍVÁNSÁG MÁR?!
- Hatásos. Ahogy elnézem dühödben visszajött mind.
- Ha tudnék tűzgolyókat dobálni, már Madame Exotic-ká változtattalak volna.
- De hatalmad nem terjed tovább az ostor forgatásánál, és a rudak bűvölésénél. Fém, bőr, mit számít.

- Egyszer jussak a szádba…
- Használok szájvizet.
- Elég!

- Végre szabad ég. Nincs több erdő, mocsár, bogarak, és állatok, csak egy holtestekkel teliszórt csatatér. Ahogy elnézem vándorzenészek folytattak vérre menő rap-tető versenyt.
- Sosem értettem őket. Mi értelme két katapulttal a saját barátaidat nekicsapni egy sziklafalnak, annak reményében, hogy az adott idő alatt képes lesz elmondani egy teljes rap-balladát, ezzel bizonyítva klánja nagyszerűségét? Inkopetens muzsikosok…
- Fogyóeszköz. A birodalmi mágusok valamit különösen elcseszhettek, mikor belekezdtek a „Aljanépe” projekt kivitelezésébe. Félrecsúszott egy varázslat, belepottyant a lombikba egy mutáns őssejt…kitudja.
- Ammán biztos, ha az én szemem elé kerül aká egy is, aztat én vérbebelebosszulom a létét neki.
- Igen István, tudjuk. Sajnálatos ami a törzseddel történt. A Muzsikusok olyanok mint a sáskák. Valószínűleg sáska őssejt esett a lombikba. Egy degenerált sáska őssejtje.
- Miért? Miért? Miért adtál a szájába ilyen gondolatokat?!

Mert gonosz és fáradt vagyok.

Folytatása következik.

Fél Órás Fántázi, avagy mennyi szánalmas gondolat fér egy ember elméjébe. :D

- Üdv! Bárki is vagy aki ezt olvassa, meg kell tudnod, hogy ez a Fél Órás Fántázi. Elég gyenge koncepció, abból áll, hogy fél órán keresztül írok, csak párbeszédeket, minden más rád van bízva.
- Tényleg gyenge.
- Ja.

- Ők ketten itt a társaim. István a délvidékekről származó Dühöngő kasztba született feka harczos, és Illuminala, az alkoholproblémákkal küszködő elf papnő, aki Lustiát, a kéjek istennőjét szolgálja. Rendületlenül. És jól.

- Jaaa.
- Nem kértem ingyen reklámot fiúk.
- Én volnék a többkasztú norvég beütéssel rendelkező mágus-tolvaj-íjász-druida-lovag, mivel költségvetésünkből több karakterre nem tellett, és ugyebár ilyeneknek is kell lennie. Vagy mi a szösz. Mármint az állandó szereplők tárgykörét érintve.
- Túl…erős.
- Inkább csak túl bugyuta. Mintha egy 11 éves gyerek találta volna ki, aki „csakazértis” „űberfaja” karakterrel akar lenni, közben észre sem veszi, hogy egy dolgot mindenképp elveszít. A játékélményt. Meg úgy egyálltalán. Cöhh.
- Mikor ittál utoljára?
- Mert?
- Túl tiszta gondolat volt.
- Ja bocs. Glup.
- Máris jobb.

- ÖÖöööhh. Unatkozom.
- Sejtettem István. Akkorhát, talán kezdjünk el kalandozni.

- Fáradt vagyok.
- Mi?
- Pihenjünk. Verj tábort, rakj tüzet. Tudod, amit a férfiak csinálni szoktak.
- Még el sem indultunk.
- De most ittam le magam. A te kérésedre.
- Értem. István, kérlek hozz fát.

- WHÁÁÁÁÁÁRSWUSSSPUUUFFFFFF!
- Azt kértem hozz fát, nem azt, hogy mészárolj le egy fát.
- István csinál. Van fa.
- Jogos. Sigh.

- Ott jön egy szekér.
- Biztos csak parasztok.
- Ja.

- Ezek tényleg csak parasztok.

- NYÁÁÁÁ! MENEKÜLJÜNK!

- WHHÁÁÁÁÁÁÁRSWUSSSWUSSSWUSSSWUSS.
- Blöehhh.
- Árghööö.
- Ö!
- …!

- Miért?
- Mit?
- Miért mészárol le valaki egy szekérre való parasztot?
- Az előbb mondta, hogy unatkozik. Ettől felfordult a gyomrom. Túl sok a bél. Most hagyjatok…
- Ő szólni jól. Én unatkozni. Ők védekezni. Jobb mint fa.

- Kellett nekem ezekkel össze állni.
- Köhh. Akkor miért álltál velünk össze?
- Valakiknek csak kell szerepelniük ebben nem?
- De miért mi, ha nem vagy velünk megelégedve?
- Tényleg, miért is?

Bocs srácok, most csak ti jutottak eszembe. Volt rá két percem.

- Igaz. Az-az átkozott fél óra.
- Mit csinálunk a hullákkal?
- LOOT!
- Hová süllyedtünk. Kételkedem benne, hogy bármi használható maradt volna, amit elvehetnénk a hulláktól. Te még azt a szerencsétlen szekeret is apró építőkockákká aprítottad, amilyenekkel kiskorában játszott az írónk.
- Kar…Láb…kar…fej. FEJ! Teszem bele tarisznya, később zsugorít.
- BLÖÖÖÖEHHH!

- Itt ér véget első csodálatos kalandunk. Amennyiben szeretnéd tudni, hogy folytatódik utunk, kérlek hagyj egy kommentet a fácsén kirakott link alá. Már ha olvastad olyan sokáig ezt, hogy eljuss idáig. A trió mára búcsúzik.

Egy év tanulóleckéje

Eljött a pillanat, amikor pontot kell tennem egy túl hosszúra nyúlt, kiismerhetetlen kapcsolatom végére. Vagy kapok válaszokat, és Talán, hangsúlyozom Talán Személyes Kapcsolat válhat belőle, vagy nemes egyszerűséggel el kell szakítani a szálat, mert jelenlegi állapota szemlátomást üres, és jellegtelen.

Életem eddigi legnehezebb szakasza az elmúlt másfél év, és egyre csak húzódik. Olyan gondok szakadtak nyakamba, melyek mellett egyetlen dolog tudott volna egy kis megkönnyebbülést hozni: Egy kitartó párkapcsolat.
Sajnos "rossz" embert választottam erre, "néztem ki" magamnak. Persze nem teljesen lenne rossz választás, elvégre ha nem akarna hosszú távú, kitartó kapcsolatot az élet nehézségei közötti aktív felfrissülés gyanánt, akkor nem közeledtem volna felé. Minden más szempontból viszont érdemtelenné tette magát hozzám. Ráadásul kihat a jövőbeli hozzáállásomra mindaz, amit mellette átéltem. Kemény tanulóleckét adott. És gyanítom nem fogja sosem megérteni, miért fogok úgy állni hozzá mától, ahogyan.

Kezdjük ott a dolgot, hogy túl sok elvvel élek. Ez baj, behatárol, ráadásul hajlamossá válok áthárítani azokat másokra, a "kapcsolataimra". A minap rájöttem, hogy az amit én adnék egy párkapcsolatban nem "jó", hanem alapvető. Sajnos túlságosan belelovaltam magam abba, hogy a bennem megjelenő hozzáállás ezekhez az ügyekben, egy "jó" hozzáállás. Pedig teljesen alapvető dolog a hűség, a pár mellett való kitartás, és a kapcsolatért való tettrekészség. Ebben nincsen semmiféle elvszerűség, ösztöni beállítottság, melyet legfeljebb gyarló emberi viselkedéssel lehet felül, azaz alul írni.

Amit nem fogok sosem megérteni, a velem szemben tanúsított hihetetlen mértékű ellenállása, távolságtartása, és hogy képtelen olyan félként kezelni, aki méltó arra, hogy ismerje őt, és valami tartalmasban lehessen részünk. Talán csak csúnya vagyok neki. Talán az elvszerű beállítottságom riasztotta vissza. Újabb olyan dolog, amire valószínűleg sosem fogok Tőle egyértelmű, tiszta, és őszinte választ kapni.
És ha már ennél a pontnál járunk: Ha már nem akar tőlem semmit, ha annyi mindent Nem Akar Megosztani Velem Magáról, akkor miért pont csak arról tudott áradozni Nekem, akiről Tudta hogy vele egy kitartó kapcsolatot szeretne, hogy milyen egyéb kavarásokat tervez? Meg nem fogom érteni, miért kell Ezt Tennie...Persze nem várhatom el senkitől, hogy elfogadásra kerüljön egy olyan lehetőség, amit gyakorlatilag felkínálok. Mint állította magáról, ő könyörtelenül bánik az emberekkel, és a maga érdekeit nézi. Blablabla.
Csak kívánni tudom, hogy ilyen elutasító magatartással azokkal szemben, akiknek esetleg a szeme előtt Ő helyezkedne el, és akik szemében Nem Csak Egy Lehetőség Lenne Dugásra, találjon magának egy kitartó párt, akit képes lehet "megtartani" magának. Aki mellett nem kell félnie rövid távú csalatkozástól, vagy hogy másvalami eltereli Róla a figyelmet, vagy meg ne akarják változtatni mentalitásában.

Annyi mindent megéltem mellette, és annyi mindent nem éltem meg valójában vele. Azt hinném, hogy ismerem az "együtt" töltött idő folyamán, amit mellette töltöttem privát, és közösségi szinten. Sajnos nem így van, mert valótlan dolgokat állított, elferdítetteket, és teljesség nélkülieket magáról, vagy letagadja, meghazudtolja azokat a dolgokat, amiket mond. Volt olyan nálam régebbi, közelebbi "barátja", aki azt mondta nekem, hogy Én Sokkal Jobban Ismerem Őt, mint ő azt valaha is remélheti. Én több energiát töltöttem bele, idő tényezőben viszont valószínűleg kevesebbet, és mégis. Akkor kik a barátai, ha engem még annak sem tekint? Hol kezdődik, és hol végződik nála személyesség ügyében a barátság? Mert az még csak barátság sem, amit irányomban tanúsít...

És most jöjjön az, Nekem Mit Kell Most Lépnem:
- Elveim kiirtása, ösztön alapúbb kapcsolatkezelés, illetve kapcsolatteremtés.
- Elvárások kiirtása, csalódások elkerülése végett, és kapcsolatteremtésre való esélyadás gyanánt.
- Emberek kedvem szerinti rostálása, nem előre meghatározott személyiségformák hajkurászása.
- Felkészültség minden eshetőségre.
- Kapcsolatbéli alaphozzáállás fent tartása.

Ormosi Zoltán voltam, és ezzel lehetőségem szerint lezárok egy fejezetet az életemben, vagy módot kapok rá, hogy Elkezdjem azt. Csak arra lennék kíváncsi, neki mi szerepel élete történetében a nevem alatt...egy valamit biztosra veszek: Kevesebb, és velősebb. :-)