2010. október 18., hétfő

Első bejegyzés, első gondolat, első tévedés, első ballépés.

Gondolkodunk. Tervezünk. Cselekszünk. Ismét Gondolkodunk. Ismét Tervezünk. Ismét Cselekszünk. Élünk.

A cselekedeteinknek, mint meglépett tettek, a gondolataink adnak alapot. Intelligenciánktól függ, hogy milyen gondolataink támadnak. A tervezés útja tapasztalatainktól függ, és attól, miként dolgozzuk fel azokat. A meglépett tett a tapasztalataink, és gondolataink összessége. Az örvény így még lassú lenne, de ez közel sem minden. Ingatag tényezők adják annak igaz erejét.

Érzelmek...képzelet...

Az örvény begyorsul...és elképzelhetetlen iramot diktál.

Ezen örvény kordában tartási szintje minden bizonnyal függ valamitől, de ez megnevezhetetlen, és kézzelfoghatatlan. Nincs két olyan ember, aki azt ugyanolyan módon tudná kontrollálni. Valaki többé, valaki kevésbé, valaki telljes mértékben, és figyelmét képessé válik elfordítani attól, valaki pedig képtelen irányítani azt, és megőrül abba. Aki képes azt kontrollálni, tudatosan tekint az örvényen kívülre, aki pedig az őrület fogságába, vagyis az örvényen belülre kerül, akaratlanul elcsíphet egy-két pillantást arról, miből is táplálkozik a picike örvény, mi emberi létünket képezi.

Végtelen. Hiába is, a végtelenséget nehéz befogadni. Egyszersmint elfogadni létezését, másrészről élni vele, és alkalmazni azt. Az elménk határok közé van szorítva. Nagyon nehéz áttörni ezeken a falakon. Nehéz mögé tekinteni, mivel bár egy bizonyos szinten kimagaslóan teljesíthetünk, azon túl, egy újabb szintre lépve ismét cselekvésképtelenné, és gyermeteggé válhatunk, akár egy újszülött. Ez már pedig elrettentő. Nem tudhatjuk, túléljük-e azt, ami ott vár ránk, képesek leszünk-e feldolgozni mindazt, magunkévá tenni. Mikor léphetünk felül önmagunkon? Mikor adhatjuk fel magunkat, hogy valami többé váljunk? Vajon összeegyeztethető lesz az, amivé válunk, amiként élni kezdünk, jelen világunkkal? Minden bizonnyal kiszakadunk valamilyen szinten. Hogy megéri-e ez? Ezt csak az tudja, aki már kitekintett. Hogy miként állunk azokhoz azután, akik nálunk kevesebbet tudnak, és kevesebbként élnek? Ezt is csak ők tudhatják, de Biztosan változó. Az is kérdéses, mit tesz magáévá a végtelenségből, az ki kitekintett oda. Minden bizonnyal Nem Mindent...

Hogy miért írtam le mindezt? Túl akarok lépni az örvényen. Sajnos csak egy probléma van. Nem tudom kontrollálni eléggé. Jobban mondva, képes lehetek rá, csak még nem akarhatom eléggé. Ideje változtatni egy-két dolgon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése